Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Havak fölötti

, 354 olvasás, gyemant , 5 hozzászólás

Gondolat

Suttogom,
mert szavam oly halk már,
ahogyan
csak a Hold jár éjjelente
ablakom fölött,
s zavar, hogy nem hallod.
Pedig
minden megkopott
mondatom vége
szeretetben
olvadó, kőbe vésett nyom.

Havak fölötti
lázas tartományom
ás egészen mélyre,
nincs már oly pillanat,
mely valaha is,
bekopogva újra visszatérne,
reményem valahol ott,
üres fészkek alján,
s talán enged,
talán ad még egy napot,
ha zöldé lesz
holnap a teríték a dombon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 3
Kereső robot: 22
Összes: 226
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1368 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz