Kis virág a gyomok között,
vad magányba költözött.
Apró szirmocskái szépen,
de szomorúan fürödnek a fényben.
Kicsiny virág gyönge szíve,
nap fényének minden színe,
barátja a hajnaloknak,
ismerője nappaloknak.
Apró virág levél ága,
nyújtózkodik a világba.
Ölelgeti lenge szél,
elpusztítja hideg tél.
Kedves virág temetője,
fekete föld lesz belőle.
Beborítja éj, s a bú
s szíve már nem szomorú.