Kimondhatjuk, hogy
vége,
ahogy tettük már
százszor,
s míg arcunk izmaiban
teljesen eltűnnek
az odavágott hangok,
talán hisszük is…
jobb lesz külön-külön,
másfelé,
talán mással,
máshol…
Kimondhatjuk…
de már utolsó szavunk
lélegzetében érezzük
azt a megriadt
mozdulatot,
egy lopott pillantást
a dac mögül,
mely ijedten lesi,
- ugye a másik,
most is visszafordul –
Hiszen kimondhatjuk
még…
kimondhatjuk még
akárhányszor…
mi akkor is összetartozunk,
már csak egy múltunk van
s csak egy tegnapunk…
Megjegyzés: 2011-01-27