Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Idősíkok

, 401 olvasás, butyurka , 3 hozzászólás

Szerelem

Ha vállamra hajtod
Gondodat
Simuló ráncaiddá
Válok majd
Szelíden ringatva
Keresed
A sosem volt s talán lesz
Percedet
Mi zajtalan siklik
Fölöttünk
Majd megállva hirtelen
Elgördül
És mosolygón játszik,
Hol velünk,
Hol gúnyosan, kihívón
Ellenünk.
Most lelkemmel látlak
S míg lehet…
Visszavárlak
Időmnek síkjába
Simulva
Sosem volt perceid
Vigyázva
Rabtalan bezárva
Szívembe
Ott leszel szemeim
Tükrében…
Míg engeded.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: butyurka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 49
Regisztrált: 4
Kereső robot: 13
Összes: 66
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Öreg
 · PiaNista
 · quentin


Page generated in 0.067 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz