Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: A végső menedék

, 376 olvasás, Svab , 0 hozzászólás

Szerelem

Hogy honnan indult az egész? Hogy hová vezet mind ez? Hogy mi az, amit egymásnak adunk? Minden mi kérdés volt, mostanra már szemünkben ég, válaszoknak tárháza. Ó… ujjaink játékosan érnek össze… ó és összefonódnak lágyan… mint ahogy ajkaink csúsznak egymásba oly kellemességgel, amit csak mi érezhetünk. Hosszú éjjeleken mikor mellettem alszol, s behunyt szemmel járod mind azt, amit felépítettünk. S megannyi vihar után, oly sok villámlás elmúltával jött fel napunk e hajnalon, s pillantottuk meg egymást. Tudtuk abban a pillanatban… az egymásba kapaszkodott lelket, ami a miénk. Mosolyra változik ajkam, s íve mutatja mire is gondolok, bár igaz oly sok minden cikázik elmémben így azt képtelenség lenne egy részre bontani. Egy éve volt mikor halk zene szólt a távolból, s lépdeltél felém oly kecsességgel, ahogy ember már képtelen közelíteni. Táncba borult minden, s e tánc azonnal megfogta lényem. Akkor érintettelek először… s elégedettség rajzolódik most arcomra midőn rá gondolok és természetesen akkor még közel sem sejtettem hogy most amiben vagyok az így fog kiteljesedni. Hogy tánc? Ó… tánc volt az egész mit eljártunk eddig is s jaj de változó volt mindegyik, telve érzéssel s olykor indulatokkal. Tudod… elgondolkozom, amit mutattál akkor. Hogy mi lepett meg annyira? Az őszinteséged. Elvárások nélkül mondtad el minden fájdalmadat, s én csak álltam az egész előtt tépelődve azon, vajon ki érdemlem é.
Szenvedély. S mikor e szócska elmémbe villan, teljességgel egész lényed látom magam előtt.
Igen… idő kellett hogy megbízzak benned. Igen… kellett ez az egész, hogy tudjam mit érzel, mennyit érek néked, s most midőn velem alszol az időkben, s mikor érintesz úgy ahogy abból értem minden rezdülésed. Vágy. Hm… Vágyamat lobbantó lény ki jöttél hozzám, zártalak karjaimba. Tévelyegve járkálok olykor s bolyongok mindenfelé, s szinte a semmiből kerülsz elő s fogod kezemet. Súgom füledbe a pillanatban… ó lelkemnek oly félelmetesen hiányoztál már, s kellett az- az ölelés, mert nem csak testünk ért akkor össze, de mindenünk, amik vagyunk. Hogy mit érzek, mikor hozzám érsz? Óh… világ mely körbevesz. Tér mely csak szemünknek létezik, s tűnik el egy villanás alatt, feloldódva benned s az érzésben mit reám hozol, mit nékem nyújtasz. Mindig mikor egymás karjában vagyunk, szökünk. Hogy mi elől? Minden elől, csupán csak magunknak maradunk meg ott, ahol csak mi lehetünk, hogy ne találhasson meg senki. Vágyad s vágyam magunk mögött hagyni mindent mi korábban volt. Csatát s megannyi baljós árnyakat melyekkel felszentelt lovagok vívják harcukat, s tudjuk jól… ez nem a mi életünk, nem ezért létezünk. Világot bejárni veled? Bármikor és bármeddig elszökve minden értelmetlenség elől s érthető hisz értelmet egymásnak mi magunk adunk. Éltető vizet cseppentve ajkadnak, búgod nékem, megtaláltad azt, mit kívánt a szíved.
Te fel nem adtad e küzdelmet, hogy elérj engem, kitartón jöttél, s ezernyi jelet adva mutattad, amit érzel, amiért életembe léptél. Előbújó hold világít arcunkba s borít be minket fényével, s nyílik fel szemed ez éjjelen. Mosoly s bizalom mi árad tekintetedből s szorítasz magadhoz, mert újból látsz engem s látlak én téged a létezés sokrétű hálójában. Kétszer öleltelek a befogadás mozdulatával, s azok a pillanatok egyediek voltak számomra. Rádöbbenés és egyben a világossá válás mi bennük rejtőzött. Tudom, hogy sokáig voltál egyedül, tudom hogy megannyi éjjeled volt magányos, hiába vett téged körül megannyi szolga sereg, hisz csak parancsot teljesítettél egykoron a szabadság helyett. Mondod nékem, mikor először táncoltunk fénylett fel benned a reménynek csillaga s bújtál lelkemhez már akkor is. Tűzből font szárnyaimat bontom ki mikor így nézel reám, mikor ajkunk elkerülhetetlenül közelít egymáshoz, s lobban bennem, feléd érzett vágyam lángja, s egykoron majd így hagyjuk el e világot egymás karjában, s lelkében, a végső menedékünkben.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Ez+az
· Írta: Svab
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 230
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2226 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz