Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Fekete Karácsony

, 433 olvasás, GilaZola , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Ember szívekben meleg kemencék.
Szemekben fakó gyertyaláng, réveteg.
Hó subát hátáról vetve elhever Földanya,
Felszabdalt barna bőrén át, kenderkóca zöld,
Ki-kikandikál.

Nádfedél, pilláján csöppenő olvadék,
Közös emlékünk siratja rég, lassan rothadó.
Enyészik együtt velem.

Kergült verebek röppennek tova,
Tollaikon játszik a sárga korong, fentről.
Ereje nincs, de kedve éledez.
Valami zizzen itt bent, s rezzen
Mellkasomban visszhangzik, összerezzenek.
Veled.

Éj felén, misén tán érezném hűs, nem hűlt kezét.
S a Teremtő válasszal lesz a gyűlő miértekre?
S majd újra szeretem a napot?
Lesz é az mi volt gyermekként nekem?
Nélküled.

A sarkon túli fészkén, végül a Halál megpihen.
Idén levágta mind kit lehetett, nem fen már kaszát.
Angyalok könnyét issza csuporból.
Mézédes ajkán… Mi ott?
Egy félmosoly.
Egyedül.

Megjegyzés: 2010. Karácsony árnyékában

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Ez+az
· Írta: GilaZola
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 209
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.143 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz