Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Mikor fellázadt a Föld I.

, 217 olvasás, Lajcsi , 0 hozzászólás

Ezerszín

2048. március 15-ét írunk a Föld épp most esett túl a 3. világháborún. Az összes nép nyomorban hever, káosz uralkodik mindenütt, senki sem tudja hova tartozik. Az új világrend kialakításán épp most egyeznek a győztes hatalmak Madridban, hogy mért pont itt? Kedves olvasó jogosan teheted fel ezt a kérdést. A válasz egyszerű, Madrid Francia befolyás alá került a háború során, és mivel Franciaország a lehető legjobban jött ki a háborúból egyedüli nagyhatalomnak számított. Így voltaképpen az egész gyűlés arról szólt, hogy Franciaország mit fog csinálni a tönkrement világgal, már már megvalósul a Francia diktatórikus világ amikor fordulópont történik. Ekkor lépünk be mi is a történetbe, mert ami ezután következik az talán a legnagyobb emberi történet lesz.:
A Madridi ülésteremben néma csend honolt, senki sem mert megszólalni mindenki csak hallgatta Francois d'a Monde beszédét:
- Uraim lássuk be. A világ romokban áll! Egy újabb háborút már nem bírna ki. Ezt meg kell akadályoznunk! - vágott rá az asztalra d'a Monde, az üléstermen rémület lett úrrá, de senki sem mert szólni. Ezután d'a Monde elmosolyodva folytatta beszédét. Hosszú hajának egy tincse vadul lengett a levegőbe, sima arcán a győzelem verejtékének cseppjei csurogtak.
- Franciaország ezt megakadályozván kijelenti – mondta vigyorogva, majd a lógó tincset visszasimítva mondta ki az utolsó, és egyben a világ számára végzetesnek tűnő mondatot:
- Átveszi az irányítást az egész világban, és létrehozza a Francia Világbirodalmat. Ami azt jelent, hogy önök csak akkor csinálhatnak valamit, ha azt mi, vagyis én – javította ki magát szemüvegét feltolva- megengedem.
- És ha mi nem akarunk részt venni ebben? - kérdezte egy ősz megtört emberke, aki az USA küldötte volt és a Tom Carer névre hallgatott.
- Semmi baj akkor majd, meggyőzzük önöket katonáink segítségével.- válaszolt higgadtan d'a Monde ami olyan veszélyessé varázsolta ezt az amúgy higgadt kinézetű embert, hogy a többi államfő meg sem mert szólalni, úgy tetszett előttük ez az ember mintha egy kígyó lenne. Látva, hogy nyeregben van mosolyogva, és dicsőségesen folytatta d'a Monde:
- Na akkor ha megszavaztuk, engem ért az a megtiszteltetés, hogy bejelenthessem…
- Nem szavaztunk meg semmit! - hasított végig egy erős hang a csendben.
- Ki mert közbevágni! - üvöltött d'a Monde, holló fekete haja vadul és ziláltan lebegett az égben.
- Én voltam az! - állt fel egy fiatal kb. 24 éves ifjú. Kinek körszakálla volt, és haja rendkívül rendezett, arcán hihetetlenül elhatározott vonások voltak, a fiatalság pedig csak úgy sugárzott róla.
- Á te vagy az Kisszka Gábor? Pont te beszélsz? És mivel állítanál meg? Azzal a híres 10 ezer fős fiatal lázadókkal? - nevette el magát d'a Monde. A többiek szeméből a gyűlölet sugárzott.
- Te sem vagy különb senkinél. Sőt te még gyávább vagy, mint itt bármelyikünk. Be bújsz a sereged mögé, és onnan nevetgélsz vígan erre a nyomorult világra. - mindeközben lenézően nézett a megdöbbent franciára.
- Te kis hitvány senki! Bármikor bármiben legyőz téged ez a nagy Francia nemzet. - mondta büszkén d'a Monde.
- Hát akkor bizonyítsd be Franci. - vigyorgott gúnyosan Kisszka.
- Ha így állunk, akkor bár könnyedén lerohanhatnám satnya országodat – hősködött fintorogva Francois, és közben dühösen gyűrte össze a valamikor beszédi szövegként alkalmazott papirost-
de inkább, hogy bemutassam mindenkinek nagylelkűségem – és közben a többiekre nézve mérgesen dobálta a papírgalacsint- fogadjunk.
- Jó fogadjunk, és miben? - kérdezte Kisszka zsiványul vigyorogva, arcából ki lehetett olvasni, a "Na most megvagy Franci" kijelentést.
- Hogy megmutassam milyen gáláns vagyok – s közben fenségesen betűket rajzolt a levegőben a néhai beszéddel.- az ágat te választhatod meg- és közben rámutatott a galacsinnal- de abból már én válogatok.
- Ahogy akarod – nézett rá Gábor elnök továbbra is ravaszul.- Nézzük csak mi legyen, miben is vagyunk mi jobbak mint Franci és a bonjourjai. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a bonjourok a háború során a francia katonák gúnyneve volt. Ennek egyszerű oka volt amikor megtámadtak valakit, egyszerűen, hogy kimutassák a franciák műveltségét, köszöntek az ellenfélnek mielőtt lelőtték (Bár a zárójelben zárójelben jegyzem meg (ilyen még nem volt a magyar irodalomban), hogy ettől az ellenfelek nem érezték magukat jobban, vagy nem vettek boldogabban búcsút a világtól, de ezzel a bonjourok nem törődtek)) Na de térjünk vissza Kisszka ravasz tekintetéhez, és fülig érő vigyorához.
- Ááááá már meg is van, sportban legyőzhetetlen a magyar nemzet! - rikkantott boldogan Kisszka.
Erre felcsillant d'a Monde két holló fekete szeme, és diadalmasan így válaszolt vissza Kisszkának.
- Akkor legyen a futball, ha jól tudom a Magyar hon a legtöbb sportágban legyőzhetetlen, de a foci? - és közben hangosan elkacagta magát, ez a kacagás úgy hangzott, hogy mindenki azt hitte, hogy egy diliházba került, és szemükben a düh már lángra gyúlt, és ez a több tucat szempár biztatóan nézett Kisszkára, aki ettől felerősödött és felállt, és kezet nyújtott az őrült franciának.
- Megegyeztünk! - csapott bele d'a Monde Kisszka Gábor kezébe, és közben diadalmasan beledobta a galacsint a szemetes kosárba, és ünneplésként a másik kezét diadalmasan a levegőbe emelte, mert a galacsin beleesett a kosárba.
- De ha már fogadtunk, ne tét nélkül tegyük, hisz az nem franciához illik. - mondta kicsit gúnyosan amivel a legjobban tudott hatni d'a Mondéra, és ezt tudta is Kisszka, hisz őbenne a magyar zsiványság és ravaszság pont megfelelően ötvöződött, ami félelmetesen jó politikussá tette, és ekkor kezdett már a többiek számára is kilátszódni a Trójai faló orra, és biztatóan néztek a tehetséges magyar politikusra. Terve bevált d'a Monde bizonyítván a francia méltóságteljességet így felet.
- Rendben miben fogadjunk? - kérdezte d'a Monde. Kisszka csak erre várt, és már szabta is a feltételeket.
- Ha veszítünk a nagy francia válogatottal szemben, ami mostanában minden meccsét megnyeri, akkor legyen minden úgy, ahogy az elébb te mondtad, én pedig belátom, hogy a francia nép felsőbbrendű, és fejet hajtok. - erre a biztató tekintetek szemrehányóvá változtak, és ennek kereszttüzében Kisszka állt. De Gábor tovább fojtatta. - De, ha mi nyerünk akkor félbehagysz törekvéseiddel, és létrehozzuk a demokrácián alapuló Világtanácsot, és közös vezetéssel egyenlően fejlesszük fel az országokat. - Erre mindenki diadalittasan nézett, és ekkor senkinek sem fordult meg a fejében, hogy a válogatott veszíthet. Ezért mindenki üvölteni kezdte, hogy " Éljen Kisszka!", hirtelen olyan zűrzavar támadt a Madridi ülésteremben, hogy d'a Monde kiejtette a kezéből az irányítást, és már azon kapta magát, hogy egymagában áll, és Kisszkát a levegőben viszik ki, de még utánuk kiáltott:
- Négy hónap múlva kereken, lesz a mérkőzés.
De ezt már senki sem hallotta, csak egyedül Kisszka, aki nem is volt olyan boldog mint, ahogy mutatta. Hisz talán csak ő és d'a Monde tudta igazából, hogy a magyar csapatnak annyi esélye van a győzelemre, mint egy százlábúnak az aknamezőről lábveszteség nélkül kijönni. De ezt ekkor még senki sem fogta fel, hisz mindenki fel volt tüzelve attól a tudattól, hogy d'a Monde törekvéseit sikertelenül tudta végrehajtani. Így hát boldogan mentek át a szemközti malomba, hogy megbeszéljék, hogy hogyan tovább. Hogy mért pont a malomba mentek, és mért nem mentek a nyomdába, vagy valamilyen bisztróba, azt nem tudni. De valószínűleg azért mert ha d'a Monde serege keresné őket, ott keresné utoljára a küldöttséget ahol most van. Így hát elkezdődött az ülés, ahol elhangzott Kisszka később "malomgyári beszéd" néven elhíresült beszéde. De mielőtt ezt elmesélném, még el kell mondanom, hogy Francois d'a Monde Generális mit cselekedet a többi képviselő kirohanása után. Csak azért mert e nélkül nem lenne teljes a történetem. Szóval miután megtörtént a kirohanás, d'a Monde nem nyomoztatott utánuk, sőt még utánuk sem nézett. Ebből is látszott, hogy nagyon nem érdekelte az ami történt. Ennek oka egyszerű volt, ő tisztán tudta hogy mekkora fölényben van, és inkább azzal törődött, hogy a meccs idején minden a francia felsőbbrendűséget mutassa, és megfelelően fejezze ki a francia kultúra, és szokások felsőbbrendűségét. Azonnal parancsot adott a lehető legütőképesebb francia válogatott összehívására. Ezt követően parancsot adott építészeinek is, ami hallatán azok igen sürjen vakargatták azt a nagy kopasz fejüket. Ugyanis d'a Monde azt parancsolta, hogy négy hónap alatt építsenek fel egy több mint tízmilliós férőhelyű stadiont, ami ráadásul az ő arcképét mintázza hollófekete hajával együtt. Merthogy szerinte ez fejezi ki legjobban az ő és nemzete nagyságát. Az hogy több millióan éhezni fognak emiatt, azzal ő nem törődött, és legfőbb építésze kérdésére ami így hangzott: - Oszt mi lesz, ha nem tudom megcsinálni addig, vagy nem vállalom? Így válaszolt: -Akkor semmi, csak Bon jour!- ezt olyan furán, olyan franciásan nevetve elhúzta, hogy nem tudni miért, de ennek a válasznak az építész nem örült ( lehet nem volt vicces kedvében, hisz épp vált a feleségétől), és inkább jobbnak látta, ha elkezd gondolkozni az egészen. De d'a Monde még utána kiabált (úgy látszik ma ilyen utána kiabálós kedve volt):
- A stadiont Il de France egész területére tervezd!
- Micsoda?! - kérdezte meghökkenten a rengeteg gonddal megáldott építész.
- Mi van vénségedre megsüketültél? - kérdezte gúnyosan d'a Monde.
- De… de az emberek.
- Kit érdekelnek az emberek, nekik már úgyis mindegy, majd kitelepítjük őket a hajdani Belgiumba, ahol majd tömhetik magukba a csokoládét!- és erre akkorát kacagott mintha az évszázad legnagyobb poénját mondta volna. Az építész erre ennyit motyogott magában:
- Ez őrült.- Igen ő tényleg az volt, nem kell hozzá nagy emberfelismerő készség. Jól látta ezt az építész, és az egésszel csak egyetlen egy gond volt, hogy mifelénk az ilyenek a diliházban uralkodnak az ágytál felett, de ez az őrült emberek millióin, a világon fog uralkodni. Ezután d'a Monde szépen felvette ünnepi szerelését, amiben saját szórakoztatására meghallgatta az új francia himnuszt, melynek refrénje magyarul valahogy így hangozhatott:

" Szeretünk, és tisztelünk ó nagyszerű d'a Monde
Büszkék vagyunk rá, hogy szánk ily szavakat mond
Hisz hatalmas vezérünk te vagy generális
Kinek neve hangzik még az üveghegyen túli rónán is
Te vagy a hatalmas a nagyszerű d'a Monde!"

Ez valami elmondhatatlan boldogságot, és dicsőséget keltett benne, majd kampóorrát (ami a franciákra főleg abban az időben igen jellemző volt) magasra emelve, elindult helyi festőjéhez, hogy eme dicső alakot, ebben a szép kék, több kilónyi nemesfém kitüntetéssel megörökítse az utókor számára. Igaz, hogy ahogy manapság sem nagyon divat már a portrékészítés, akkoriban még inkább nem volt az, de ez valahogy őt nem izgatta, lehet nem is tudott arról, hogy mi divatos. Hisz, hogy az ő szavait idézzem azt vallotta, hogy "Az egyetlen divatos dolog manapság franciának, vagy még inkább d’ a Monde-nak lenni!". A portré elkészítése elég hosszadalmas folyamat volt, amiben d’ a Monde értelemszerűen elfáradt. Ezért utána szépen megvacsorázott egyedül, egy kb. 10 méteres asztal főjénél ülve, majd a saját maga hőstetteire komponált zenére lefeküdt aludni. Amikor elragadta őt az álom, éppen a "Moszkvai bevonulás" ment, amiről még utoljára annyi jutott eszébe, hogy "Ez hozta meg nekem a világuralmat", majd végleg elaludt. Ezt követően hihetetlen mély több mint 10 órás álomba merült. Szemmel láthatólag nem zavarta, az ablakon keresztül beszűrődő lemenő nap fénye, illetve az utcán élő emberek jajveszékelése, és szívbemarkoló sírás. De nem szólhatjuk meg érte hisz mint tudjuk az őrültek mélyen alszanak.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: Lajcsi
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 219
Regisztrált: 0
Kereső robot: 42
Összes: 261

Page generated in 0.7227 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz