Én nem szeretnék lenni költő,
csak aki lát
és magavarrta,
időtöltő,
dalnak látszó
kis mesének
zenét komponál.
Aki minden viselt,
maradt, hozott,
elviselt, vagy elátkozott,
de örökbe-holmiját
-kertésznadrág,
bojtos sapka,
lódenkabát,
fűző, sál, vagy kisfelöltő-
majd egy napon
egybehajtva,
elmondhatja:
volna pár szó,
de a lényeg,
így akarta,
tarka-barka,
saját tíz
körmén kaparta
szemétdombon áll.
És nem szeretnék lenni gyermek,
csak aki lát,
aki kellett,
aki felnő,
aki téved,
aki így is kap majd vacsorát.