az ég alja izzóvörösben játszik
nyugodt a táj, pár felhő látszik.
mégis sistereg a levegő körülöttem
feszült vonatfütty hallik keseregve.
az est szaga sejteti leselkedő vészt,
az ég moraja figyelmeztet, itt a vég.
éles villámok cikáznak váratlanul,
elindult a gyilkos égi háború.
csatázik felettem ég és a föld,
fák fájdalmas nyögése gyötör.
ó te végtelen mire vagy képes,
összezúzod ami hatalmas és véges.
bennem is tombol valami ott belül,
fájdalmas érzés, ami nagyon keserű.
hatalmas orkán söpör át a tájon
viszi a szívemet sötét batáron.
maga belzebúb ül a gyeplőnél,
űzi ördögeit a fortyogó katlan felé.
elragadta mindenem a beste gaz,
semmim sem maradt, csak magam.
lassan eszmélek, elül a vad vihar,
de bizom benne a katlan elmarad.