Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Belzebúb

, 440 olvasás, prunelle , 2 hozzászólás

Ezerszín

az ég alja izzóvörösben játszik
nyugodt a táj, pár felhő látszik.
mégis sistereg a levegő körülöttem
feszült vonatfütty hallik keseregve.

az est szaga sejteti leselkedő vészt,
az ég moraja figyelmeztet, itt a vég.
éles villámok cikáznak váratlanul,
elindult a gyilkos égi háború.

csatázik felettem ég és a föld,
fák fájdalmas nyögése gyötör.
ó te végtelen mire vagy képes,
összezúzod ami hatalmas és véges.

bennem is tombol valami ott belül,
fájdalmas érzés, ami nagyon keserű.

hatalmas orkán söpör át a tájon
viszi a szívemet sötét batáron.
maga belzebúb ül a gyeplőnél,
űzi ördögeit a fortyogó katlan felé.

elragadta mindenem a beste gaz,
semmim sem maradt, csak magam.

lassan eszmélek, elül a vad vihar,
de bizom benne a katlan elmarad.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: prunelle
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 228
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 264
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.3394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz