Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnali gyermek

, 398 olvasás, Svab , 0 hozzászólás

Gondolat

Haladva hosszú útjaimon
Hagyom magam mögött a magányt
Megszűnve megszokott otthonom
Lépteim a némasággal hált

Éjszakának fájó emléke, mi éget
Szívemben halovány mécsesek égnek
Hordozom magamban a jövő gyermekét
Adva meg az életnek elejét

Felszakadozván bánat a hajnalban
Az égben már a napnak hatalma
Felkapaszkodva jut előre útján
S mossa le rólam a fájdalom súlyát

Eressz el végleg nehéz vasláncom
Eresszél szabadon mennem útjaimon
Kitörve fogságodból mi kínt okoz
Égi napba mártva, fáradt arcom

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Svab
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 345

Page generated in 0.8 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz