Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Eljövendő hajnal

, 322 olvasás, leguan , 5 hozzászólás

Néhány szóban

A kőtemplom előtt, ahol titkos szekták találkoznak éjjelente, és boszorkány-praktikák különös illatfelhője lebeg egy rideg márványtömb felett, egy mozdulatlan ember fekszik a hideg sárban, szemében a remény vagy a teljes reményvesztettség lángja ég. (A két láng szinte tükörképe egymásnak, lévén mindkét állapot abszolútnak nevezhető.) A levelek és a gallyak kupolája alatt pihenő romok álmai fölött lassan megnyúlnak az árnyékok, az álmok eggyé olvadnak az élettel, s a pillanatok tovatűnő varázs-pillangóit csapdába ejti az emlékezet.
Az ember nem mozdul, mintha a Halál tökéletes állapotát kívánná utánozni, vagy (milyen iszonyú elgondolás!) valamilyen felsőbb hatalom, amelynek megértéséhez az elme már kevésnek bizonyult, örökös mozdulatlanságra ítélte volna…
Hirtelen a távolban, túl a zöldellő erdőn, egy sár-szőnyeges faluban megkondul a templom harangja, és a csend szilánkokra törve zuhan le a földre.
Az ember könnyezni kezd, gyermekként siratja az eltűnő isteneket, és borzadva nézi, mint emelkedik fel a homályos szó-tengerek mélyéről egy kegyetlen, ember-akarat alkotta isten, aki teremtői felett uralkodva dönti majd örök pusztulásba a világot.
Ám az ember tudja, hogy az eljövendő hajnal elhozza majd számára a megváltást.
Erre gondol, igen, közben mosolyog, és ér-hegységrendszerekkel tarkított kézfejét boldogan pihenteti egy fénylő tőr hideg csont-markolatán…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Jegyzet
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 184
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 208
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2113 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz