Minden percben gondolok Rád…
Jaj, mennyire szerettelek!
Te, ki nékem minden voltál,
nem hittem, hogy elveszthetlek.
Szállj el bánat, szállj,
tőlem messze járj!
Búbánatos az én lelkem,
téged kéne feledjelek.
Nem lehet, hogy egyre bennem
hiú álmok teremjenek.
Szállj el bánat, szállj,
tőlem messze járj!
Letisztulnak az érzések
és a kósza gondolatok.
Boldogok tán nem lennének,
de nyugodtak a hétköznapok.
Szállj el bánat, szállj,
tőlem messze járj!
Hazug szóból remény ébred…
Hallani már nem akarom!
Halni tudtam volna érted,
kérlek, engedj hát szabadon!
Szállj el bánat, szállj,
tőlem messze járj!