Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ezüstös áhitat

, 401 olvasás, Heaven Bea , 1 hozzászólás

Természet

Szűz-fehér derengés szitál,
a múltba tűnt idő
tél-lelkű szánja ölén
dermedt gyöngyfüzér suttog.

Jégvirágos messzeségben,
fázó ködök fátyolából szőtt,
ódon mesékre emlékezik.
Északi szelek zimankó-sípján
fogant, csipke-virággal csókolt
zúzmara világunkra szenderül.
Távoli tájakon, angyali meghittségben
január-csengettyűk hangversenye hallik.
Hajdani, smaragdzöld ligetek álomképe
–mint télszimfónia -;
didergő akkordjaikon kísért,
s várják, hogy ismét pompázzon
az ezerszín palettájú kikelet.

Megjegyzés: 2011. január 01.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Heaven Bea
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Déness
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.4885 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz