Dühből ölt
ez a szörnyű lény,
mert ölnie kellett.
Dühből ölt ez a szörnyű lény, mert ölnie kellett.
-Más fajokat csúf vértelen isten mondd, minek ellett?-
Pezsdül a vére, ha hús szaga száll, és nyílik a karma.
Mámora őrli, de ösztöne csábít párviadalra…
Éjszaka, éhség, százezer év sora, bűntet az étvágy.
Börtön a teste, de űzi tovább és mozdul a négy láb…
Nappali álmán nem vicsorog már, éled a dalra:
Ritmusos ünnep, kínjai szűnnek, tátog a vérágy
átalakult, hűlt szíve helyén, s egy tőrt kiemelnek,
s lángba borítják gyilkosukat, mint tört hiedelmet.