Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem vagyok

, 463 olvasás, Mona , 21 hozzászólás

Sajgó lélek

Lopakodva tört rám a reggel
álmomban sem égett
a már sokszor elfojtott láng.
Úszott az ébredéssel
át-
átszabta a múlt édes illatát.

Búgva tűrték a fák
a csók-köd keringő fátylát
éjjel még ragyogtál bennem
majd éjfél után
szúrva fagyó hógyöngy-
vércsepp lettem.

Átlélegzett rajtam a dér
elemem nyálával keverte
s elemésztette
nem vagy
tűkkel fehér a végtelen
eljegesedő paplan alatt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 208
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 241
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1941 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz