RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2011-01-05 07:00:00, 463 olvasás, Mona , 21 hozzászólás
Lopakodva tört rám a reggel álmomban sem égett a már sokszor elfojtott láng. Úszott az ébredéssel át- átszabta a múlt édes illatát. Búgva tűrték a fák a csók-köd keringő fátylát éjjel még ragyogtál bennem majd éjfél után szúrva fagyó hógyöngy- vércsepp lettem. Átlélegzett rajtam a dér elemem nyálával keverte s elemésztette nem vagy tűkkel fehér a végtelen eljegesedő paplan alatt.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς