Mit vártam…
talán csak véletlen,
hogy üres kézzel
nyúlt utánam az idő
mikor megállított,
megfogta a vállam
és a szemembe nézett,
azt hiszem akkor
megértett…
Hiszen könnyedén
hozhatott volna valamit,
valami nagyon szépet…
Mintha elfeledte volna
milyen, amikor
egyszerre esik az eső
és átsüt rajta a nap,
ha kacag az egész völgy
amikor a kék-szárnyú
pillangók milliói
egy szívdobbanásnyi
idő alatt kirajzanak,
Ő megint szürkén,
hangtalan tette elém
ezt az évet,
mit vártam…?
azt hiszem téged…
Zizi / 2010-12-31