Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tél arája

, 598 olvasás, emonye , 1 hozzászólás

Természet

Hosszan húzza fátylát a tájon
Hófehéren omlik le a földre
Végigvonulva a határon
Hideg levegő kíséri hegyre

Fenségesen és kristálytisztán
Lebegteti palástját bársonyként
Fennakadva egy bokor ágán
Továbbhaladva jég királylányként

Tél királya várja, hogy jöjjön
Arájával csak együtt teljesek
Ezüstös érintés a földön
A kopár fák csak tőlük selymesek

Nyomukban szarvasok nyargalnak
Fázós tájat melegen takarják
Mintha gyermekeket altatnának
A talajt jegesen csókolják

Tél arájának zord bundája
Férjére ragyogtatja fényeit
Sok- sok gyerek lesiklik rajta
Puha hóval jelzi érzései…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: emonye
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 341
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.1929 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz