Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vétkeink bűnében

, 650 olvasás, aranytk , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

A könyörület
mint kéregető képzelet,
törött, színes képeken táncol,
s könnyű fátyol-fényeket lebegtet
csendes folyók kanyargó útja felett.

Úttalan sínek
kötik össze a végtelent.
Vergődő búcsút nyel a semmi,
lepkék röptébe zárva a jelent –
fáj nem tudni, hogy a hiány mit jelent.

Belezokogni
a tompuló ragyogásba –
temetni az álmodott csodát:
vakolat a pózoló szavakba,
belebújva száz elképzelt alakba.

Áldott éjbe bújt
baljós csillagok fényében
fázik a lélek, reszket a szív.
Könnytelen sóhajaink méhében
vágyak tengődnek vétkeink bűnében.

2010. július 25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics


Page generated in 0.0255 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz