Az upponyi szorosról szóló kacifántos ének
Kalica és Eszkala
ritka-szép pár lány volt.
Nemzőjük, Dédes papa,
büszke is volt rájok!
Ami ritka, óvni kell,
s ha még iker: duplán!
Jaj, csak ne szakadjon el
egymástól a két lány!
Rettegett az agg szülő,
s párja, bán-Tapolcsány.
aggódásba őszült ő,
Lázbérc égett arcán.
Jól tették, ha féltették
ezt a két kis tyúkmonyt;
szüleik’ elfeledték,
hogy meglátták Upponyt.
A két lány is megtetszett
a deli vitéznek.
Noha tudta, nejének
csupán egyet kérhet.
Hogy ki legyen az ara?
Így döntötte ő el:
Csak is azt viszi haza,
ki nagyobbra nőtt fel!
Nyújtózkodtak a lányok
Szoros lett a vége…
(ha odamégy, meglátod;
szebbek, mint mesélve!)
Megjegyzés: (mellesleg: Kalica 1 méterrel magasabb…