Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ünnepre várva

2010-12-16 09:00:00, 1001 olvasás, aranytk, 2 hozzászólás

Megújult adventi fények
jelzik a közelgő ünnepet.

*
A téren forralt bor gőze,
fahéj illata száll.
A sarkon gesztenye sül,
néhány ember buszra,
odébb egy koldus
maréknyi apróra vár.

Villódzó égősorokba
öltöztetett fák tövében
fázik a nyűtt nyomor,
itt-ott egy kóbor mosoly
a rongyok közt bujdokol.

Divatos modor már
réges-rég az úr:
a sok színes kirakat,
a dicsekvő bravúr.

Emberek sokasága tapossa
a díszes utcaköveket.
Tűsarok koppan – egy búcsúzó
valakinek sokáig integet…
Ajtók nyílnak és zárulnak,
boltról-boltra vándorol a képzelet.

Madárraj repül
az éteri magosban,
felhők fodra takarja
a szürkéllő eget…

Bármily idők járnak,
bármily háborúk dúlnak
nehéz sorsok felett,
valami örökre megmarad,
mit törvénybe írni nem lehet:

Mindegy, hogy mi vagy
– koldus, vagy király –,
a lélek a békével egy napon
egymásra talál.

*

Karácsonykor a Szeretet
lebeg mindenek felett.

2010. december 8.

Gondolat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 342

Page generated in 0.201 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz