Megújult adventi fények
jelzik a közelgő ünnepet.
*
A téren forralt bor gőze,
fahéj illata száll.
A sarkon gesztenye sül,
néhány ember buszra,
odébb egy koldus
maréknyi apróra vár.
Villódzó égősorokba
öltöztetett fák tövében
fázik a nyűtt nyomor,
itt-ott egy kóbor mosoly
a rongyok közt bujdokol.
Divatos modor már
réges-rég az úr:
a sok színes kirakat,
a dicsekvő bravúr.
Emberek sokasága tapossa
a díszes utcaköveket.
Tűsarok koppan – egy búcsúzó
valakinek sokáig integet…
Ajtók nyílnak és zárulnak,
boltról-boltra vándorol a képzelet.
Madárraj repül
az éteri magosban,
felhők fodra takarja
a szürkéllő eget…
Bármily idők járnak,
bármily háborúk dúlnak
nehéz sorsok felett,
valami örökre megmarad,
mit törvénybe írni nem lehet:
Mindegy, hogy mi vagy
– koldus, vagy király –,
a lélek a békével egy napon
egymásra talál.
*
Karácsonykor a Szeretet
lebeg mindenek felett.
2010. december 8.