Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mintha tudnád

, 381 olvasás, gyemant , 2 hozzászólás

Gondolat

Mintha tudnád, kérdezel,
lelked mélyén aggodalmat szőve,
minden nap,
s minden
fátyoltalan arcú, félsötét este,
midőn a Hold
udvaromon ezüstfényét hinti.

Mert minden
percem szemembe-zárt
álmatlan mosolyát,
s nélküled szomorú dallamok
táncába tévedő időm tette,
tövis-szúrásszerű
fájdalmaim is szeretnéd ismerni.

Válaszaim kerekedő karok
forró ölelését igyekeznének
hiányos tavaszod
végtelen-kékekben terülő egére
lehelni,
tél-fehérből is szín-szilánkot törve.

De Te, érezve,
mintha tudnád, kérdezel,
s én
dobogó szívem legmélyén is,
csak feléd szálló
sóhajaim látom a tükörbe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 340
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.6338 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz