Oly gyönyörű vagy édesem,
mint avas hab a krémesen
szemeid úgy ragyognak rám,
mint egy eloltott gyertya-láng
arcod selymes akár az álom
a smirgli hozzá képest bársony,
s ajkad mely nem ismer "szemérmet"
annyira barázdás,
hogy eladhatnám cserépnek
mégis itt az idő, hát halljad:
Szeretlek!, s úgy megcsókollak,
hogy kieresedik tőle a talpad.