hosszú karmokkal
vájták ki testem
a földből,
hova gyökereztem,
önző, bús ragyogásom
másnak nem táncolt.
ám figyelmébe ajánlott
az ember, s tompa
dongó, bolyongó
szerekkel,
folyóba olvasztottak
engem, majd kihűlt
testem darabokra
szaggatták, s nevettem
az átkozott sors felett.
hangom dübörögve szelte
ketté nyelvem, s mire
újra tükröt láttam
- hideg acéllá
formálva léptem
be a lét új
birodalmába.