Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sodrásban

, 560 olvasás, Horváth István , 18 hozzászólás

Sajgó lélek

Visz magával a jeges ár,
A hold rideg fényébe zár.
Rab lelkem, bár összetörve,
Szép csillagok veszik körbe.

A cudar idő megszaggat,
Vállamra terheket aggat,
Szoborként, talán még állom,
Habár az ár, egy rémálom.

Tehetetlenül, csak tűröm,
Körülöttem minden zűrös.
Bár lenne egy cseppnyi béke,
S csendes lenne szívem mélye!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 192
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 221

Page generated in 0.2613 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz