Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sír az eső

, 347 olvasás, Kismedve , 1 hozzászólás

Gondolat

Sír az eső.
Bánatát elfojtani képtelen.
Sír a néptelen
helyeken, sötét, eldugott környékeken.
Sír a névtelen
sírokon, mert bánatát elfojtani képtelen.
Eláztatja az italtól elázott embert,
ki hazamenni nem mert,
s most egy sötét utcán megbújva
keresi elveszett élete értelmét.
Az eső rásírja bánatát hátára,
arcára,
melyre rá van írva a világ összes fájdalma.
Halkan, csendben sír az eső.
Nincs az az erő,
amely neki segíthetne.
Kevés lenne az élet hatalma,
Hogy bánatát elfojtsa.
Kevés lenne a gyógyulás minden gyolcsa,
hogy ezeket a könnyeket orvosolja.
Csak sír, sír az eső,
nincs,
nem is volt,
és soha nem is lesz senki,
kivel bánatát igazán megoszthatja.

S talán ez az ő igazi bánata.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Kismedve
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 187
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 210
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.5937 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz