Sír az eső.
Bánatát elfojtani képtelen.
Sír a néptelen
helyeken, sötét, eldugott környékeken.
Sír a névtelen
sírokon, mert bánatát elfojtani képtelen.
Eláztatja az italtól elázott embert,
ki hazamenni nem mert,
s most egy sötét utcán megbújva
keresi elveszett élete értelmét.
Az eső rásírja bánatát hátára,
arcára,
melyre rá van írva a világ összes fájdalma.
Halkan, csendben sír az eső.
Nincs az az erő,
amely neki segíthetne.
Kevés lenne az élet hatalma,
Hogy bánatát elfojtsa.
Kevés lenne a gyógyulás minden gyolcsa,
hogy ezeket a könnyeket orvosolja.
Csak sír, sír az eső,
nincs,
nem is volt,
és soha nem is lesz senki,
kivel bánatát igazán megoszthatja.
S talán ez az ő igazi bánata.