Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az éj után

, 456 olvasás, Fatyol , 3 hozzászólás

Szerelem

Pihenni tér az ég az éj után
Arannyá hull a napfény fókuszán
Robban, és lüktet ahogy elzuhan
Mint forró szenvedély hajnalban elsuhan

Két combom őrzi tested melegét
kínzó vágyadnak önző menedék
Emléked páraként cseppben az ablakon
Hangodra várva a csendet hallgatom

Ha áldozat, ám legyen; meghalok
Egyedül fáradt, foszló árny vagyok
Feszít a szív, majd reccsen. Eltörik
Felejtés pókok hálójuk szövik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 19

Page generated in 0.0369 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz