Szeretném elmondani, hogy szépen eszel,
mikor a rántott szelet tűnik el a bajszod alatt,
segédmunkából hazamenet.-
Tudnod kell, mennyire más ez
mint mikor ölelkezni láttalak azzal a nővel…
Ahogy szorítod a szendvicset érdes kezeddel,
ahogy nem törődsz emberrel, idővel,
Ahogy energiává szelídül minden falat
majd iszol rá bőven…
Pompás nyomor az utunk.
Lassan jóllaksz,
S megérted mivé lesz a terv
-ezzel a maroknyi idővel,-
mit végzetül hazudunk.