Lassan kúszik a fájdalom,
mint a kígyó, tekereg…
A lecsukott két szememből
könnyek árja elered.
Belemarkol bús szívembe,
gyűrűzik a torkomba…
Nem is tudom, mit vétettem,
hozzám mért ily mostoha.
Nincs már erőm ellenállni…
"Kaput néked kitárom.
Tiporj sárba, ne kegyelmezz,
ne kíméld a világom!"
Lent a földön, megkínozva,
lelkemben úgy meggyötör,
s tudnom kell, hogy mind hiába…
Hazug a szó, összetör.