a Lyra és annak jó szárnyas lovának, az Pegososnak kiiktatásához.
rövid sorokban
(tán ennyi még időm lehet)
el kell mondjam,
- s mert ez ma még sokunkat érinthet -
hogy valójában,
miként is történt
meg az eset:
Miután
a jószágával
rosszul bánó gazda
állatát karámba terelte,
szimultán
itta ötletet adó sörét,
s azt
érett cefrével sűrűn keverve.
S lám!
nem is oly hosszú idő után
beüvegesedett szemein
már úgy nézett át,
mint, ki csodákra lát;
mert hol öszvérnek nézte,
hol szamárnak vélte
táltos-szép lovát.
és bódult zavarába'
sörétes puskáját
rájuk(!) puffantotta
s csak mikor szeszgőzös fejében
a józan felismerés
tiszta pelenkát cserélt,
lett kemény fiú, s tett tökös
lépéseket e merész legény;
rohanva futott a felcserért.
De a szavak, s bölcsészségébe vetett hite,
- a nyelv, s ész összeforrt egyértelműsége -
kőre pottyant tört gallyakként hulltak ki belőle:
"Kérem kegyelmedet!
Bennem volt a sötét,
talán ezért nem láthattam
lábamtól a Parnassoshoz
fölvezető az ösvényt,
s végül nagy dühömben
megöltem a löszvért.*"
/valahogy így történhetett/