Visszatér egy szó,
A hétköznapokból.
A csendes szellő száll,
Az erdei lombok alól...
Visszatér egy szó,
A hétköznapokból.
A csendes szellő száll,
Az erdei lombok alól.
Már nincs sok csillag
Fenn az égen,
Csak egy-egy vándorol.
Fények futnak
Az ablakokba.
Mikor a kedvesem
Átkarol.
A harmatos cseppek
Legördülnek,
Az ablakom falán,
De érzem azt, hogy
Nem engedlek,
Soha-soha már!
Szeretem látni a szemed,
Mikor kedvesen néz rám.
Szeretem hallani hangod,
Mikor kedves én hozzám.
Szeretem mikor két karomba,
Olyan lassan meg-megbújva,
Odaérsz hozzám.