Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elátkozott

, 460 olvasás, kyklopsz , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Fülledt, zivataros napok voltak,
de előttünk állnak még hónapok,
azt hittem, feltámadnak a holtak,
aztán úgy éreztem: sokkot kapok.

Boszorkány fogta egy angyal kezét,
velünk a sorsunk is tréfát űzött,
néha az Isten becsukta szemét,
fáradt kedvem ezen megütközött.

Ám gazdagodtam ez idő alatt,
lelkem is sokszor virágba borult,
habár léptem akadozva haladt
mégsem voltam árva, sem nyomorult.

Mégis, mikor kinyitottam szemem
akkor a világ épp bezárkózott,
én azt hittem, nyugalomra leltem,
de épp ekkor lettem elátkozott.

Hiába kergettem a felhőket
mialatt a pokol tüze éget,
csak az, az az egy ajtó nem nyílt meg,
ami a boldogsághoz segíthet.

Ím hát itt lebegek tudattalan,
üres belül testem, fejem, lelkem,
folyvást azt kérdezem minduntalan,
eztán már magányosnak kell lennem?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 220

Page generated in 0.2239 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz