Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Bűn és szerelem

, 742 olvasás, kisssp , 4 hozzászólás

Szerelem

Az asszonyt együtt, egy sírba temették a fiával.
A kisvárosban nagyon sokat beszéltek akkoriban erről. Autóbaleset volt. A rendőrség gyorshajtásnak minősítette. A huszonéves fiú vezetett. Az asszony nem sokkal volt túl a negyvenen, mikor meghaltak. Korán szült két gyereket. A fiút, aki házassága előtt fogant, imádta, elhalmozta szeretetével, mindent megadott neki. A kikapós asszony fűvel-fával lefeküdt. A férjével és a lányával nem törődött.
A férfi csendes, hallgatag ember volt. A lány nagyon ragaszkodott hozzá. Gyengédséget, vigasztalást csak tőle kapott. Mikor kamasz korában otthonról elszökött egy fiúval, majd terhesen, elhagyottan visszajött, tőle kapott megértést, csak ő fogadta be. A másik csak szidta, üldözte. Abortusza után otthon apja ápolta, mikor munkából hazaért. Akkoriban az asszony elköltözött a fiúval albérletbe, hogy szeretőjével zavartalanul találkozhasson.
Később a férfi mégis visszafogadta. Az asszonyt bosszantotta a lány és férje jó kapcsolata.
-Nem is tőled van, mit dédelgeted azt a gyereket – mondta, mikor belé akarta nyomni fullánkját.
Amint hazaértek a temetésről, napokig alig szóltak, csendesen megvoltak egymással. A férfi dolgozott. A lány napközben munka után futkosott, majd vitte a háztartást, este főtt ételt tett a hazatérő elé. Nagyon bántotta a férfi elhagyatottsága, aki rossz kapcsolatuk ellenére is őszintén gyászolta az asszonyt és fogadott fiát. A lány szerette apja nagy szívét. Sose jutott eszébe, hogy saját megaláztatásait vele összefüggésbe hozza. Nem hiányolta sose, hogy nem állt ki védelmében. Elég volt, ha vigasztalta.
Nem volt igazán eszes, sem szép. Lassan, későn érett. A szakiskolát nehezen végezte. Most sem tudott magának munkát szerezni.
-Megélünk ketten, amíg kell – mondogatta neki a férfi – nincs adósságunk. Lásd el az itthoniakat!
Hosszú hetek, talán hónapok teltek el, amíg megszokták a csendesebb életet, és beilleszkedtek az új helyzetbe.
A lány igyekezett mindig apja kedvében járni. Nem volt mással kapcsolata. Hétvégeken együtt mentek moziba, de leginkább a telekre. Télen rendet raktak a kis házban, forralt bort iszogattak, tavasszal együtt végezték a kerti munkát.
Már nem tudja mikor kezdődött, de a lány egy idő óta másként nézett a férfira. Annak változatlan apai simogatását, mozdulatait másként fogadta, másként reagált rájuk. Mikor tévénézés közben mellé bújt, ahogy tette kislánykora óta, más érzései támadtak. Most a vállát, a kezét másként érezte, másként kívánta. Amikor a férfi észrevette ezt, nem akarta komolyan venni. Később megrettent, igyekezett ezeket a helyzeteket elkerülni. A lányt szomorúvá tette ez. Amaz megbánta, zavarta a dolog. Nem beszéltek róla.
Villámcsapásos éjszakákon régen apját szólította, aki kijött hozzá a kisszobába az anyja mellől megsimogatni, megnyugtatni. Mikor nagyobb lett, és csak ketten voltak, ő ment hozzá, melléfeküdt az ágy szélére. Sokszor észre sem vette, csak reggel látta meg a gyereket maga mellett.
Most azonnal tudta, hogy másként közelít a lány. A dörgés, a villámlás, az égiháború ugyanaz volt, a lány lélegzete, illata merőben más.
Hátát az oldalán fekvő férfi mellkasának támasztotta, összekulcsolt kezével mellének szorította nagy tenyerét. Az megérezte a forró női testet, a rugalmas, apró melleket. El akart húzódni. A lány nem engedte.
-Félek, tarts szorosan – suttogta.
-Nem szabad! Így nem… így sosem…
-Így szeretném! Simogass – kérte halkan a lány.
-Nem. Nem szabad, hisz a lányom vagy.
-Nem vagyok. Hallottam, amikor anya mondta, hogy nem… Ha az lennék, nem éreznék így. Biztosan nem szeretsz – mondta, mikor a férfi hallgatását észlelte.
-Nem igaz! Anyád csak bántani akart. Az vagy, és én szeretlek, nagyon – mondta, és rádöbbent, hogy már mégsem úgy mint régen, de nem merte kimondani.
Visszafordult, átkarolta a lányt, hozzábújt és simogatta, míg el nem aludt, kerülve az apró halmokat, domborulatokat.
Reggel a lány mosolyogva várta a konyhában kávéval, uzsonna-csomaggal. Néhány szót váltottak a férfi munkába menetele előtt.
Néhány nap múlva vihar sem kellett, a lány ott volt a férfi ágyában. Már nem tiltakozott. Vadul szeretkeztek. A férfinak nem volt soha ilyen odaadó szeretője. A lány soha nem érzett ennyi szeretetet, gyengédséget és örömet.
A lánynak nem akadt semmi lelkiismeret furdalása. Nem törődött vele, hogy tán apjával hált. Ha apja is, csak őt szerette mindig, és igazán.
A férfit aggasztották a gondolatai. Közel húsz évvel volt idősebb a lánynál. Néha biztos volt benne, hogy az övé. De ilyen érzések nem kelhetnek életre igazi lánya iránt! Ez a vonzalom nem olyan! A kétségeket, aggodalmakat – a késői, az új, a legnagyobbnak érzett szerelem – minduntalan elnyomta.
Hónapok teltek el. Az utcára ritkán mentek együtt. Akkor kézen fogva. Apa és lánya jó kapcsolata természetes volt az ismerősöknek.
Zavartalanul éltek, míg meg nem látták őket, amint egyszer a telken, a gyümölcsösben szeretkeznek. Azután többször kifigyelték, majd feljelentették őket.
A rendőrségen bizonygatták, nem vér szerinti a lány, nem a férfitől való.
A bíróság vizsgálatot rendelt el.
A gének nem mutattak rokonságot. Az anyának igaza volt.
Az érzés, amely összetartozásra késztette őket más forrásból fakadt.
Családi helyzetüket rendezni kellett, ha nem akartak mindenki szájára kerülni.
Nem sikerült.
Elfordultak tőlük, kiközösítés, gúnyolódás, megvetés várt rájuk rokontól, ismerőstől, ismeretlentől. A kisvárosi környezettől.
Ez a hely lassan felejtő, ritkán megbocsátó, nehezen megértő.
A férfi nem sokáig bírta.
Minden vagyonát a lányra íratta, majd eltűnt a városból.
A fiatal nő magányosan él azóta is. Talált munkát, megélhetést. Néha kijár a temetőbe. Időnként napokig nem látni. Senki nem tudja, hová utazik, miért?
Ma már nem is találgatják.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Próza
· Írta: kisssp
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 359

Page generated in 0.2192 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz