Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Lakatlan szíved

2010-11-19 18:00:00, 547 olvasás, Talpas, 11 hozzászólás

Hozzám érsz, mégis távolinak látlak,
Mint hegytetőről szülői ház fényét.
Elmerengő szemeid reményét
Két párás ablak pislákolásának.

Néztem, ahogy lassan álmossá válnak,
Szűnnek a színek, s kettőnk kisregényét
Átlapozva, minden hamis erényét
Csak kitakarom, ha sóhajtanának.

Az okot akarom - nem részrehajlón.
Őrjítően kongat vészharangom,
Miközben tudom, csillapodnom kell:

Álnok tűz a lelkem, ha lelke sért,
De érzem, lesz egy szó, mi majd megkísért,
Síromig üldöz, ha nem most mondom el.

Gondolat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Szonett
· Írta: Talpas
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 326
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 359
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.5345 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz