Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ha bántalak

, 396 olvasás, gyemant , 6 hozzászólás

Gondolat

Hogy lenne nyugalmam,
már sötétedéstől,
hajnali
csillag-szendergésig
bámulnám
szemed te távoli ég.

Ó, hogy lenne nyugalmam,
mennék, s csak mennék,
feledett utak tavaszai fölött,
szárnyakat
bontva rohannék feléd.

Kaput is döngetnék.
Temetők,
poklok csikorgó kapui,
nyugalmamért
kell, hogy várjatok még.

…………
Ha bántlak, szídj!

Pörgő, őszbeérő
idő,
sosem féltettelek így.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 3
Kereső robot: 23
Összes: 233
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.2066 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz