RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2010-11-13 13:00:00, 396 olvasás, gyemant , 6 hozzászólás
Hogy lenne nyugalmam, már sötétedéstől, hajnali csillag-szendergésig bámulnám szemed te távoli ég. Ó, hogy lenne nyugalmam, mennék, s csak mennék, feledett utak tavaszai fölött, szárnyakat bontva rohannék feléd. Kaput is döngetnék. Temetők, poklok csikorgó kapui, nyugalmamért kell, hogy várjatok még. ………… Ha bántlak, szídj! Pörgő, őszbeérő idő, sosem féltettelek így.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς