Desedató partján, némán elmerengve
messze-távolba visz hű képzeletem,
gondolataim kutatják múltunkat
mikor kéz a kézben itt voltál velem.
Egy teljesen új világ tárul most elébem
felhőket kergető szél jár el felettem,
hullámzó fodrokat hajt a tó vízére,
még nem tudom mivé váló fellegekben.
Várom, hogy érkezzél, hiszen megígérted
ígéretedet eddig mindenkor tartottad,
félelemben múlik szívemben az idő,
nem akarok hinni egy fájó gondolatnak.
Emlékszel, régen kis fűzfára partmentén?
Megnőtt ágai már szomorún vízbe nyúlnak,
hosszúkás leveleire – üzenve azt írom,
hiányzol… nélküled borús lesz a holnap.