Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Súgja meg…

, 374 olvasás, mokker , 0 hozzászólás

Szerelem

Súgja meg a szellő, mit én már nem tudok,
hogy nélküled a szívem többé nem boldog
mondja el neked a fénylő hold,
minden percben rád gondolok
égesse fel az égre a nap,
hogy nélküled lelkem csak egy rab
mondják el neked, hogy szívem hogy égett,
mikor szemed a szemembe nézett,
csak ők látták, mikor miattad sírtam,
s újra és újra csak rólad írtam
mondják el, hogy mennyit jelentettél nekem,
s hányszor veled együtt nevettem
hányszor akartam megfogni kezeid,
mennyiszer csodáltam ragyogó szemeid
egyszer sem mertem tenni semmit,
nem mertem megérinteni kezeid
nem öleltelek soha át, úgy igazán
és mennyiszer akartam megcsókolni a szád
dalolják el neked, miért láttalak tökéletesnek,
miért éreztem azt, hogy nélküled a napok üresek,
hogy szívem miként dobbant,
ha meghallottam a hangodat
mondják el, mit én már soha nem fogok
súgják meg, hogy nélküled meghalok
dalolják el neked a madarak,
hogy örökre a szívembe zártalak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: mokker
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 224
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.3884 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz