Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szívem szórtam szét…

, 386 olvasás, monaco , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Álltam a parton,
ahol annak idején
a legelső randevúnk
volt…

néztem az eltűnt
kacagásod helyét,
a homokban-felejtett
kavicsok szótlan
duzzogását
és éreztem, ahogy
a mogorva szél
kikezdi az arcomat

csípett a hideg…
könnyes lett minden
emlék, én mégis
a szívem szórtam szét
mindenhol,
ahol a selyem-fényű
délutánokat színezte
szemeidbe az alkonyat…

álltam, mint egy szikla,
rezzenéstelen, szürkén,
magányosan,
mely fölé az ég
egyre sötétebb vásznakat
hajtogat…

Megjegyzés: Zizi / 2010-10-31

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: monaco
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 239
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1621 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz