Magam rabja vagyok,
bezártam magamat,
magam elé tolva
a csupasz falakat.
Jéghideg lett minden,
mint talpam alatt a kő.
Hol egy világot koptatott szét a szél,
most az idő
ritmusa táncol velem.
S a perc is szívemen dobban,
könyörtelen.
Már csábító hangját hallom a mélyből,
megváltóm kínálja nekem
szirén énekéből.
Fekete haja lebben az éjjeli égen.
Istenem,
elveszek nélküled
a végtelen sötét szemében.