Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Félelemkert

, 467 olvasás, gyemant , 11 hozzászólás

Gondolat

Előtted álltam, s úgy ért vágyam,
a teljesedett,
letörölhetetlen, őszbe-cseppent színként
kéket rajzolni
a váratlan hajnal homályos egére.

Kertem nyitva, lépj be.

Nézd!

Én örökké örömöt ültetek,
S karókat kötök
Minden megszilárdult kőhöz.

S szeretet sarjad,
S szeretet nő, de a félelem győz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 97
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 117

Page generated in 0.0847 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz