Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mondd meg te…

, 499 olvasás, monaco , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Sokáig a hajnalt
kérleltem,
hogy felejtse el
azt a kéket,
tagadja le,
tagadjon ki belőle
minden emléket
mely épp olyan, mint
az a pillantásod
melyet szemeidbe
nekem színeztek
a fények

még előttem van
írisze, mely ha átöleltél
a csillogó tengerek
legmélyét idézte,
bele boldogan fúltam
s halnék nap mint nap
ma is,
abba a kékbe

azt a tekintetet,
mely nekem volt
végtelen óceán
s a vágyainktól
dagállyá-duzzadt
pillanatokat
mohón nyelte el
mondd…,
hogy felejtsem el?

mondd meg te,
azt a kéket
hogy felejthetném el
végre…?

Megjegyzés: Zizi / 2010-10-19

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: monaco
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 333
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 362

Page generated in 0.2541 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz