Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Szonett
    4. ›
  4. Gondolat
    5. ›
  5. Nefertiti

Szonett: Nefertiti

, 450 olvasás, Heaven Bea , 3 hozzászólás

vers, shakespeare, petrarca, dal, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

Gondolat

Te, kit fáraók földje szül életre,
s misztikus Hold ölelő karjába zár;
törékeny lényed ezredévek ékköve,
tovatűnt álmod időtlen foglya már.

Királynői kelméd bársonyos selymén,
dinasztiád feledett hangja dalol,
piramisok méhe túlvilági kelyhén
rejtéllyel övezett rezdülése szól.

S bár korszakod mára csupán emlék,
mit idők almanachja tart ölében
hol a vágy, isteni Nílus völgyén

temet, máig titokba zárt helyének,
hűn őrzött, feledhetetlen lényét
karcolja, arany-szarkofág kövébe.

Megjegyzés: 2010. október 14.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Szonett
· Írta: Heaven Bea
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 47
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 60
Jelenlévők:
 · Ballagó
 · Tristan Kekovian
Page generated in 0.0629 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz