Szeretettel Rikának
Sugárzó tér. Szemforrás, a kert közepén.
Virágbimbókat dédelgetnek a fák, az élet öröme magasra
hág. Az ágakon most jól kibetűzhető a metafora,
és a szimbólum.
De álljunk csak meg egy szóra!
A virágzó szó, még nem a tavaszt jelenti,
csak a líra megjelenését.
A pocsolya szó, pedig nem sarat,
hanem kis tavak geometriáját.
Ráadásul a mai napig nem láttam fújni a szél szót,
és nem kell megenni a kígyót ahhoz,
hogy birtokoljuk a tudást.
Ugye, kedves Rika, te már tudod,
hogy a tavasz nem más, mint a líra bölcsőhelye,
és hogy kellett egy kis sár is,
meg virágszirom is (no meg tán szél-jelenlét is),
hogy Isten alkotó munkája nyomán
megszülethessen a költészet.