Mit mondhatnék még neked?
Hisz szavak nem léteznek!
Szépen csengő hangok csupán,
melyek felverik a pusztát.
Hát miről szóljon mégis eme vers?
Legyen témája ismét szerelem?
Vagy hódoljon hangulatomnak,
esetleg halk szavú daloknak?
Érzelmeimről is szólhatnék,
bár félek, unalmasnak tűnnék.
Ezért én, rímek fabrikálója,
emberi tetteink bírálója,
saját dugámba dőlve
megtanulom örökre:
Becsüld azt, ki megosztja veled életét,
akkor megtalálod az élet értelmét!