Millió gondolat
nem enged pihenni,
elmém a hatalmat
ismételt átveszi…
Féktelen zsibvásár,
villámlik, mennydörög,
az agyam kalapál,
s a lemez felpörög.
Zakatol a szívem -
dúl belső háború,
dübörög a fejem,
dörömböl, vasra húz…
Egy egész zenekar
lármázik odabenn,
éktelen robajjal
csörömpöl, ingerel.
Mi ez a zsibongás,
mikor lesz nyugalom?
Miért búg, ordibál,
s gyötör egy fájdalom?
&
Nem minden gondolat
azonos a léttel…
azt hitted, hogy te vagy?
- s ő használt tégedet!
Figyeld a hangokat,
de meg ne tévesszen,
tudd, hogy az nem te vagy,
csak figyelj öntelen!
Rájöttél – megdöbbensz…
- elmúlt a szenvedés…
találd meg békédet,
s ölel a létezés!
Feledd a múltadat,
mi volt, már nem számít,
tiéd a pillanat,
a jelen megérint…