Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Millió gondolat

, 691 olvasás, bratanerzsi , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Millió gondolat
nem enged pihenni,
elmém a hatalmat
ismételt átveszi…

Féktelen zsibvásár,
villámlik, mennydörög,
az agyam kalapál,
s a lemez felpörög.

Zakatol a szívem -
dúl belső háború,
dübörög a fejem,
dörömböl, vasra húz…

Egy egész zenekar
lármázik odabenn,
éktelen robajjal
csörömpöl, ingerel.

Mi ez a zsibongás,
mikor lesz nyugalom?
Miért búg, ordibál,
s gyötör egy fájdalom?

&

Nem minden gondolat
azonos a léttel…
azt hitted, hogy te vagy?
- s ő használt tégedet!

Figyeld a hangokat,
de meg ne tévesszen,
tudd, hogy az nem te vagy,
csak figyelj öntelen!

Rájöttél – megdöbbensz…
- elmúlt a szenvedés…
találd meg békédet,
s ölel a létezés!

Feledd a múltadat,
mi volt, már nem számít,
tiéd a pillanat,
a jelen megérint…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: bratanerzsi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 292
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 313
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2133 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz