Mennyi titkot rejt, ez a régi ház
család címere, régen megkopott,
amit mesélek, átérzed talán
lélekremegve, míg itt ácsorgok!
Angyalfejecskét, ablaka alatt
az időfoga, rég kikezdte már,
minden töredék, emléket kavar
ezernyi csoda, pihen a falán!
Gyűrött pókháló, lóg az üvegen
ragad magával fájó pillanat,
lelket rongáló, ez az érzelem
mert a halállal, minden megszakad!
Itt maradt a ház, árván, egyedül
régi gazdája, új otthonra lelt,
leteper a láz, bánat hegedül
a ház magánya emléket ébreszt!
Még egy pillantás és tovább megyek
de az emléke, sokáig ragyog,
ez a régi ház, adott ihletet
róla mesélve, nyugodtabb vagyok!
Megjegyzés: 2010.07.24.