Másnapos ember nem hallgat Berliozt, fogja a fejét, most mást sem hallgat. Pattog a szeme álmában is, zúg a füle. A füle, a fülemüle nem szól, Berlioz sem szól, már az este lejárt a lemez. Hideg matrac szélén felül, mozdulatlan sajog, takaróba csavarva. Széleset néz a szoba körül, segítettek odakerülni, de nyitva az ajtó. Ki más jött még be éjszaka? Lányok, fiúk, rosszak, vagy állatok?! Megint fogja a fejét, tenyere csak süpped gőzös arcába egyre mélyebben. Lenyomatot hagy, égő kéznyomok… Vodkásat álmodott az éjjel, de már ülnek az ágya mellett. Szőrivel harap a kutya, vodkásat ébred a másnapos.