Súg-e még valamit a zene?
Elképzeled-e?
Vár-e még kaland?
Elérnek-e még a hangok?
Megélsz-e új élményt, ha szól?
Dúdolsz-e bíztató tavaszról, ha megpendül a lant?
Féltelek…
Úgy érzem, az elmúlt éjjelek elkergették,
űzték cselekkel,
álnokul rabláncra fűzték hangjegyekkel szabaduló álmod,
és fütyülték konok torokból,
csak fütyülték egyre hitványabb tempón,
a dallamtalant…
Már nincs az az út. Magadtól kell a sűrűből kitalálnod.
Én csak féltelek…
Mert volt idő, mikor árnyadat láttam csendülő harangon,
sokszor hárfahangon ért el szíved
és jó, ha elhiszed:
a sok zenés műremek…
még visszainteget…
még visszapillant.