Tócsákban reszkető
tegnapok
lázas homlokán
rossz-ízű nappalok
s az ég
valószerűtlenül kék…
múltam, előre lelépte
összes jövőmet
s én kereslek még
a keresztfák tövében
de csak emléked
mi mellettük kikel,
lelkemben, szememben,
álmaimat édes-ízű
könnyekkel mosdatják
a hajnalok…
lábaimban még ezer lépés
mennék, futnék, rohannék,
de leléptem már mindent
amit a sors szívesen adott
nélküled újra meg újra
út nélküli, egyhelyben topogó
holnapom vagyok…
Megjegyzés: Zizi / 2010-09-18