Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nincs mit tenni?

, 351 olvasás, szililevi , 2 hozzászólás

Gondolat

Lelkem erőssége,
Önérzetem, dacom,
Meg a büszkeségem,
Az hogy székely vagyok!

S ha mondják, magyarok"
Coki, büdös oláh,
Veled nem tárgyalok,
Nem kaphatsz te velem egyen jogot, rangot,
Szám íze keserű, hangulatom fanyar,
De a lelkem ujjong
Az én nevem magyar!

Magyar most, magyar lesz,
És akkor is az volt,
Mikor őnekik nem,
De nekem, tilos volt!

Na de hál’ Istennek, elfelejtődött,
Az a szégyenletes, decemberi öt.
Mert együtt ver szívünk,
Egyre jár az agyunk,
Határ ide-oda
Mind magyarok vagyunk!

A fene hát a sok teremtett határba,
Induljunk, testvérek szerte az országba,
Összeragasztani tört, szabdalt világot,
Országrészeket, mit zsarnok kardja vágott
Többe, mint kettőbe…
S nemzeteket küldött félig temetőbe.

Sok darab vár még a végső ragasztásra.
És már tanunk sincsen, aki élte s látta
Hogy hogyan és miként lehetett eleve.
Csak az lesz a sorsunk, hogy nyugodjunk bele?

Úgy látszik, mi élők, semmit nem tehetünk.
Túlságosan drága a koszos életünk.
Kérjünk segítséget azoktól, kik voltak!
Kiáltsatok hajrát, ébredjetek holtak!


De ők nem mozdulnak. És semmit sem szólnak,
Sem áldást, sem átkot, semmit nem mormolnak.
Nem hangoztatják, hogy töröljünk gazságot
S adjunk igazságot, Örök igazságot
A szép Magyar honnak.

És aki csinálta? Nem mondja de, tudja,
Hibázott, elég volt, rendezzük át újra!
Váll vonva vigasztal, a vesztes mind így jár,
Semmit sem tehetünk, megtörtént, jaj de kár!

Kellett volna szólni Párizsban egy ponton
Mikor gyűlést ült a depressziós London,
Paranoiás Moszkva, gőgös Washington,
S a legyőzött Párizs. Csak, mert ő volt otthon?
Pár éve még szegényt elhagyta az erő,
De a végén mégis, erős német verő.

Ők szolgáltathattak volna elégtételt,
De azt már nem lehet, hiszen elég tél telt,
S a régi bűnöket ezerszer azóta,
A, szenvedő" győztes is megbocsátotta.

Ha szólni mer bárki,
Szavát lepje vadon,
Elcsépelt már fiúk,
Hogy vesszen Trianon!…

Most mi legyen testvérek? Nem ragaszthatunk.
Ehhez mi örökre már kicsik maradunk.
Gyerünk hazafelé, nehezebb, mint hittem
Halkuljunk el végleg, s verjen tovább Isten!

Megjegyzés: 2010-10-04

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: szililevi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Sanus
 · Sutyi


Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz