Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magadból

, 419 olvasás, gyemant , 2 hozzászólás

Szerelem

Csak nyártól őszig lett,
Az időnek
Azon
Nélküledi pillanatában
Az a görcsös zavar,
Hol az elveszettnek tűnt,
Akácok kísérte
Feléd vezető út
Nem juthatott szóhoz.

De még nem ültetett
Tél-palántokat az est,
A fák
Sárgult levelei között
Halkan lebbenő szél,
Ünnepélyesen
Még
Reményekkel telt
Fényes napokat hoz.

Álmokat ébresztő
Arany-csókjaidtól
Körém újra
Zajos
Iskolafalak fülében
Csengő gyerek-zsivajként
Telepszik a tavasz.

Mert tiszta szívből,
S
Mert Magadból adhatsz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 210
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1425 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz