Csak nyártól őszig lett,
Az időnek
Azon
Nélküledi pillanatában
Az a görcsös zavar,
Hol az elveszettnek tűnt,
Akácok kísérte
Feléd vezető út
Nem juthatott szóhoz.
De még nem ültetett
Tél-palántokat az est,
A fák
Sárgult levelei között
Halkan lebbenő szél,
Ünnepélyesen
Még
Reményekkel telt
Fényes napokat hoz.
Álmokat ébresztő
Arany-csókjaidtól
Körém újra
Zajos
Iskolafalak fülében
Csengő gyerek-zsivajként
Telepszik a tavasz.
Mert tiszta szívből,
S
Mert Magadból adhatsz.